Az ellenállások két fő típusba sorolhatók aszerint, hogy az ellenállás értéke módosítható-e vagy sem: fix ellenállások és változó ellenállások.
Rögzített ellenállások: Ezen ellenállások ellenállásértékét a gyártás időpontjában határozzák meg, és normál használati körülmények között nem változik. Ezek a leggyakoribb típusú ellenállások, és különféle áramkörökben használják állandó ellenállásérték biztosítására. A fix ellenállásoknak általában két vége van, amelyeket egy kapcsolási rajzon függőleges vonalként ábrázolhatunk, ahol a két vége közötti távolság jelzi az ellenállás értékét.
A fix ellenállásokkal ellentétben a változó ellenállások ellenállásértéke külső beállítással módosítható. Ez ideálissá teszi őket olyan alkalmazásokhoz, ahol az ellenállás értékének pontos szabályozására van szükség. A változtatható ellenállásoknak általában három kivezetése és egy csúszóérintkezője van, amely az ellenállás testén keresztül mozgatható az ellenállás értékének megváltoztatásához. A változó ellenállások általános típusai közé tartoznak a csúszóhuzalos varisztorok és potenciométerek.
A rögzített és változtatható ellenállásokon kívül létezik egy speciális ellenállási típus, az úgynevezett „érzékeny ellenállás”, amely a környezeti feltételek (pl. hőmérséklet, nyomás, páratartalom stb.) változásaira reagálva képes megváltoztatni az ellenállás értékét.
Szerkezeti szinten a rögzített ellenállás ellenállásértéke a gyártási folyamat során kerül meghatározásra, és az élettartama során nem változik. Ezzel szemben a változtatható ellenállás ellenállásértéke mechanikusan vagy elektronikusan állítható. Belső részeik általában egy vagy több érintkezőt tartalmaznak, amelyek az ellenállás testén csúsznak vagy forognak az ellenállás értékének megváltoztatása érdekében.
A fix ellenállások alkalmasak az áramköri paraméterek pontosságát igénylő alkalmazásokhoz, mivel stabil ellenállásértéket tudnak biztosítani. A fix ellenállások nagy pontosságuk és stabilitásuk miatt hosszú élettartammal rendelkeznek. Másrészt a változó ellenállásokat főként ott használják, ahol az ellenállás értékének dinamikus beállítására van szükség. Például a hangerő beállításához vagy a jelszint megváltoztatásához az audioberendezésekben, vagy a pontos feszültség- vagy áramszabályozás eléréséhez az automatikus vezérlőrendszerekben.
A rögzített ellenállások és a változó ellenállások tervezési és gyártási folyamataiban is különböznek. A rögzített ellenállások jellemzően vékonyréteg- vagy vastagréteg-technológiát alkalmaznak, amelyben vezető anyagokat helyeznek fel egy hordozóra, hogy ellenállást képezzenek. A változó ellenállások viszont bonyolultabb mechanikát igényelhetnek, hogy biztosítsák az érintkezők zökkenőmentes mozgását. A rögzített és a változó ellenállások közötti választás a költség és a teljesítmény közötti kompromisszumot is magában foglalja. A rögzített ellenállások általában olcsóbbak, mivel viszonylag egyszerű a gyártásuk.
